Enese

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a településről szól. Hasonló címmel lásd még: Enese (keresztnév).
Enese
Római katolikus templom
Római katolikus templom
Enese címere
Enese címere		 Enese zászlaja
Enese zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióNyugat-Dunántúl
VármegyeGyőr-Moson-Sopron
JárásGyőri
Jogállásközség
PolgármesterMesterházy József Tibor (független)[1]
Irányítószám9143
Körzethívószám96
Népesség
Teljes népesség1808 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség87,93 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület19,89 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 38′ 45″, k. h. 17° 25′ 14″Koordináták: é. sz. 47° 38′ 45″, k. h. 17° 25′ 14″
Enese (Győr-Moson-Sopron vármegye)
Enese
Enese
Pozíció Győr-Moson-Sopron vármegye térképén
Enese weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Enese témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Enese község Győr-Moson-Sopron vármegyében, a Győri járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Magyarország északnyugati részén, a Rábaköz–Tóköz–Hanság találkozásánál, Győrtől 17 kilométerre nyugatra, Csornától 14 kilométerre keletre helyezkedik el.

Megközelítése[szerkesztés]

A település legfontosabb közúti megközelítési útvonalai a 85-ös főút, illetve az M85-ös autóút: az előbbi kelet-nyugati irányban végighalad a központján, utóbbi pedig északról kerüli el azt, és egy csomópontja is van, Enese legészakibb házaitól alig fél kilométerre.

Az északi és déli szomszédságában fekvő településekkel a 8417-es út köti össze.

A hazai vasútvonalak közül a települést a Győr–Sopron-vasútvonal érinti, amelynek egy megállási pontja van itt. Enese vasútállomás a község déli felében helyezkedik el, közvetlenül a 85-ös főút mellett.

Története[szerkesztés]

A község 6000 éves múlttal büszkélkedhet. 2002 nyarán Langó Péter régész végzett ásatást Enese területén honfoglalás kori leletek után kutatva. Az ásatás során kerültek elő az újkőkorszaki használati tárgyak a település legmagasabb pontján, az ún. Öregfaluban. A jelenlegi belterületen, a vasút mellett avar, római és Árpád-kori töredékek bizonyítják: folyamatosan volt élet a község területén.

Az első írásos feljegyzés 1270-ből való, amikor majorságként említik a falut. Birtokosa az Enessey család. A középkor folyamán több formában szerepel a település neve: 1368-ban Inse néven szerepel egy határjáró levélben, 1476-ban Enese. Sokat szenvedett a török hódoltság idején, a Bécs felé vonuló seregek égetik fel több alkalommal. A törökök a legnagyobb pusztítást 1553-ban okozták, a falu teljesen leégett, ekkor pusztult el az Enessey család levéltára is. Egy 1691-ben keletkezett kanonoki látogatási jegyzőkönyv Enesét még mindig az elpusztított falvak között említi.

A 16. századi jelentősebb birtokosok- természetesen az Enesseyek mellett – a gróf Cseszneky és Szapáry, valamint Iványos családok. 1526-ban a falu egyik fő birtokosa gróf Cseszneky György a tatai vár kapitánya. 1593-ban Babothy Lukácsné Cseszneky Anna és Cseszneky Jánosné a település legjelentősebb urai.

A 18. század második felében már a Hrabovszky, Mesterházy, Nagy és Székely családok szerepelnek birtokosként – az Enesseyek mellett. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hírei eljutottak a faluba, a község esperese baráti és levelező viszonyban állt Kossuth Lajossal. Megalakult a Községi Honvédelmi Egylet, megrendelték Kossuth Hírlapját. A szabadságharc leverése után Enese önálló tanítói állást szerezhetett. Nagy változást jelentett a község életében Hetvényi István tanító érkezése 1860-ban. Az ő működésének eredményeként az enesei iskolát a legjobbak közé sorolták a megyében.

Fontos esemény volt a község életében a vasútállomás megnyitása 1870-ben. Enesének gőzmalma is volt, melyet 1907-ben vettek nyilvántartásba. Az első világháborúban 23 katona vesztette életét. A Nagyatádi-féle földreform következtében 42 házhelyet mértek ki. A világháborúban elesett hősök emlékét emlékmű őrzi a falu központjában.

A kiváló földrajzi adottságokkal rendelkező település a második világháború után megduplázta lakóinak számát.

Közélete[szerkesztés]

Polgármesterei[szerkesztés]

  • 1990–1994: Böcskei György (független)[3]
  • 1994–1998: Böcskei György (független)[4]
  • 1998–2002: Mesterházy József (független)[5]
  • 2002–2006: Mesterházy József (MDF)[6]
  • 2006–2010: Mesterházy József (MDF)[7]
  • 2010–2014: Mesterházy József Tibor (független)[8]
  • 2014–2019: Mesterházy József Tibor (független)[9]
  • 2019-től: Mesterházy József Tibor (független)[1]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2023 között
Lakosok száma
1745
1749
1734
1795
1743
1808
201320142015202120222023
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 86,6%-a magyarnak, 0,4% cigánynak, 0,7% németnek, 0,5% románnak mondta magát (13,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 55,6%, református 1,3%, evangélikus 10%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 6,1% (25,9% nem nyilatkozott).[10]

Látnivalók[szerkesztés]

  • Babamúzeum

2001. június 23-án nyitotta meg kapuit Podmaniczky Miklósné. Marika évtizedeken át gyűjtötte a babákat. A kiállított babákat és jeleneteket folyamatosan megújítja, frissíti. Látogatás: bejelentkezés alapján, nyitvatartási idő nincs Hely: Petőfi u., a vasúti átjáró mellett

  • Helytörténeti gyűjtemény

Az általános iskolában rendezték be 2000-ben. Alapos gyűjtés előzte meg a községben, három helyiségben mutatja be Enese múltját a kiállítás. Megtekinthetünk egy teljesen berendezett konyhát és szobát. A harmadik teremben régi használati tárgyak, régiségek és az iskola története tárul a belépő elé. Hely: Petőfi u. 24. Látogatás: kulcs az iskolában, iskolaidőben nyáron a polgármesteri hivatalban

  • Három egykori kúria – Barcza, Tschurl, Kesserű – őrzi a 19. század építészetét. Ekkor jutottak birtokhoz a Dóczi, a Korn és a Bogner családok is.
  • Két felekezetnek, az evangélikusnak és a katolikusnak, van temploma. A katolikus templom 1895-ben épült

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Enese települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2019. december 20.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  3. ↑ Enese települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  4. ↑ Enese települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 8.)
  5. ↑ Enese települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 23.)
  6. ↑ Enese települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 23.)
  7. ↑ Enese települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 23.)
  8. ↑ Enese települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 23.)
  9. ↑ Enese települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. március 23.)
  10. ↑ Enese Helységnévtár

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Enese&oldid=26242400”