Pál Alfréd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pál Alfréd

Született1877. április 2.
Budapest
Elhunyt1934. március 8. (56 évesen)
Budapest
PártNemzeti Munkapárt
VálasztókerületÖkörmező

Foglalkozásjogász, politikus

Pál Alfréd (Budapest, 1877. április 2.Budapest, 1934. március 8.) magyar jogász, politikus, országgyűlési képviselő.

Élete[szerkesztés]

Középiskolai tanulmányainak elvégzése után Budapesten, majd Bécsben, Berlinben és Strasbourgban jogot hallgatott, ezután közigazgatási pályára lépett. 1891-től Nógrád vármegyében volt közigazgatási gyakornok, 1899-ben tiszteletbeli szolgabíróvá nevezték ki. 1900-tól Máramaros vármegyében volt szolgabíró, 1901-től árvaszéki ülnök, ugyanebben évben az általános tisztújításon pedig az ökörmezői járás főszolgabírójává választották.

Különösen az utak kiépítése, valamint állami iskolák és óvodák szervezése körül szerzett érdemeket. A máramarosi közművelődési egyesület ökörmezői járási igazgatója, az ökörmezői állami elemi iskolák gondnokságának és az ökörmezői római katolikus templombizottságnak is elnöke volt. 1909-ben tiszteletbeli főjegyzővé nevezték ki.

1910 és 1918 között nemzeti munkapárti programmal az ökörmezői kerület országgyűlési képviselője volt, egyhangúlag választották meg. 1913-tól a képviselőház jegyzője volt. Lelkes híve és bizalmasa volt gróf Tisza Istvánnak. 1915-ben a budapesti Műegyetemen a közigazgatási jog magántanárává képesítették. 1916-ban a harctéren teljesített kormánybiztosi szolgálatot. 1919-ben a Szegedre szökött és felajánlotta szolgálatait az ellenforradalmi kormánynak. A Tanácsköztársaság bukása után visszavonult a politikától. 1920-ban ügyvédi vizsgát tett és haláláig ügyvédként dolgozott Budapesten.

Források[szerkesztés]