Magyar ábécé

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A magyar ábécé a magyar nyelv írására használatos ábécé, amely 40 latin betűből áll:

A, Á, B, C, Cs, D, Dz, Dzs, E, É, F, G, Gy, H, I, Í, J, K, L, Ly, M, N, Ny, O, Ó, Ö, Ő, P, R, S, Sz, T, Ty, U, Ú, Ü, Ű, V, Z, Zs

Ismeretes továbbá az úgynevezett kiterjesztett magyar ábécé is, amely 44 betűs, mivel tartalmazza a Q, W, X, Y betűket is – melyek a magyar nyelvben családnevektől és idegen szavaktól eltekintve nem szerepelnek:

A nyomtatott magyar ábécé. (Kiterjesztett 44 betűs ábécé.)
A, Á, B, C, Cs, D, Dz, Dzs, E, É, F, G, Gy, H, I, Í, J, K, L, Ly, M, N, Ny, O, Ó, Ö, Ő, P, Q, R, S, Sz, T, Ty, U, Ú, Ü, Ű, V, W, X, Y, Z, Zs

Mondat elején és tulajdonnevekben a két- és háromjegyű betűknek mindig csak az első eleme lesz nagybetűs (mozaikszókban viszont mindegyik elemük nagybetűs,[1] ahogy természetesen végig nagybetűs szövegben is az).

A betűk megnevezése/olvasása a következő: a, á, bé, cé, csé, dé, dzé, dzsé, e, é, ef/eff, gé, gyé, há, i, í, jé, ká, el/ell, elipszilon/ellipszilon, em/emm, en/enn, eny/enny, o, ó, ö, ő, pé, kú, er/err, es/ess, esz/essz, té, tyé, u, ú, ü, ű, vé, dupla vé, iksz, ipszilon, zé, zsé.

Az ly betű nevének helyesírása nincs rögzítve,[2] az elipszilon[2][3][4][5][6] vagy ellipszilon[2][6][7][8][9][10][11][12] mellett más nevei is vannak: ej,[2][6] ejj,[6][8][10][11][12][13] elj,[2] elly,[10][11] sőt nevezik még ipszilonos jének[2][14] vagy gyereknyelven akár gólyás jének[12] is. Ugyanígy a w betűt is nevezik még kettős vének.[15]

Sajátosságai más nyelvekhez képest[szerkesztés]

A magyar ábécé írott betűi "álló betűs írás".
Az 1970-es években, Virágvölgyi Péter grafikus által megalkotott dőlt betűs kézírás (kiterjesztett ábécé).

Alapvető jellegzetessége, hogy a latin ábécében nem létező hangok közül a mássalhangzókat több betű összetételével fejezi ki, míg a magánhangzókat az eredeti betű mellékjeles kiegészítésével. További sajátossága, hogy a legtöbb nyelvben s-sel írt hangot a magyarban sz jelöli, valamint a j sem a sokfelé megszokott [zs]- vagy [dzs]-szerű hangot, hanem a palatális zöngés réshangot jelöli. A külföldiek számára az is gyakran nehézséget okoz, hogy az y nem önálló betű, hanem a g, l, n, t után kettős betűt alkotva (digráf) kiejtésmódosító (lágyító, palatalizáló) hatású (turistáktól gyakran hallani például [kirali]-t a Király [utca] helyett). Ezek közül is kivételes a gy, amely valójában nem a g, hanem a d lágyított megfelelője. Az s kiejtésmódosító szerepe szintén szokatlan külföldiek számára a cs és zs összetételében, a cs-t a legtöbb külföldi x-nek ejti.

Betűrendbe sorolás[szerkesztés]

Betűrendbe soroláskor a két- és háromjegyű mássalhangzókat különállóknak kell tekinteni (azaz például a Czentár után következik a Csaba), valamint az ékezetes magánhangzókat ékezet nélküli változatukkal együtt – például az á-t az a-val együtt – soroljuk be. Ez alól kivétel az ö/ő és az ü/ű, amelyek két külön szakaszba kerülnek az o/ó-tól, illetve az u/ú-tól szétválasztva). Idegen szavakban a ch is előfordul, amely kétjegyű betű (kiejtése többféle lehet eredetétől függően), de az ábécében elemei szerint rendezzük (c + h-ként).

Azokban a listákban, amelyekben jelentős részben szerepelnek idegen nevek is (pl. lexikonok, atlaszok névmutatójában), a nemzetközi ábécét szokták alkalmazni, így az ó/ö/ő-t az o alá, az ú/ü/ű-t az u alá, valamint a többjegyű mássalhangzókat is kezdőbetűjük szerint sorolják be (pl. cs a c alá).[forrás?]

Elválasztás és kettőzés[szerkesztés]

A kettős (cs, dz, gy, ly, ny, sz, ty, zs) és hármas (dzs) betűk nem választhatók el (ez leginkább a dz és dzs betűknél lényeges, amelyeket korábban két betűként tartott számon a helyesírás: ezek elválasztása tehát ma-dzag, bü-dzsé). Kettős betűként fogható fel a ch is, amely egyes idegen eredetű magyar szavakban megtalálható (pl. technika). Hosszú (kettőzött) változatuknál írásban csak első jegyüket kettőzzük meg (pl. loccsan, meggy), elválasztáskor pedig sor végén és a következő elején a teljes alak ismétlődik meg (pl. higy- / gyen). Szintén teljes alakjukban ismétlődnek meg szóösszetételekben (pl. fénynyaláb, kulcscsomó). Kettőnél több azonos mássalhangzó vagy mássalhangzójegy nem kerülhet egymás mellé (pl. tollal); azonban a személyneveknél és az összetett szavak határán kötőjellel tagoljuk (pl.Kiss-sel, Bernadett-tel, sakk-kör, plüss-szamár). A magánhangzók terén ugyanakkor nem áll fenn hasonló korlátozás (azonos és eltérő magánhangzókra vonatkozóan sem, pl. Neeeem! vagy fiaiéi).

Történeti vonatkozásai[szerkesztés]

A magyar latin betűs írás történetét két részre szokták bontani, a régi magyar írásra és a magyar írásra.[16]

A zárt e hangot több más nyelv (angol, francia, román stb.) írásában eltérő betűk, betűkapcsolatok jelölik. A magyar köznyelvből kiveszőben van, de a legtöbb nyelvjárás az e és é hangoktól is jól megkülönböztetve ejti. A zárt e hang ë betűjele nem része a magyar ábécének, azonban A magyar helyesírás szabályai 12. kiadásának 89. szabálypontja (illetve az előző, 11. kiadás 90. pontja) kiejtési segédjelként engedélyezi a Kalmár György által először 1770-ben alkalmazott betűt. Az ë a magyar nyelvészeti hangjelölés bevett betűjele (régebben ė-t is használtak).[17] Tízből hat nyelvjárási régióban különbséget tesznek a kétfajta e között, míg a dél-alföldi nyelvjárásban ö-t ejtenek a helyén.[forrás?]

Az I. világháború után Atatürk magyar nyelvészeket is meghívott, működjenek közre a török írás megreformálásában, a latin betűs írás létrehozásában.[18]

A betűk sorszáma az ábécében elfoglalt helyük szerint[szerkesztés]

A hagyományos és a kiterjesztett ábécé betűinek számmal jelölt sorrendje

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ A magyar helyesírás szabályai, AkH.12 258. a), „betűszóknak minden betűjét (a többjegyűeknek minden jegyét) nagybetűvel írjuk”
  2. ↑ a b c d e f Az ly megnevezése = Balázs: Miért érdekes? (2006). „…sajnálatos, hogy helyesírása nincs rögzítve. Még ez a fránya helyesírás-ellenőrző program is aláhúzza, ha ekképp írom: elipszilon. Talán szívesebben látná így: ellipszilon? (Nem, ezt is aláhúzza, bár a Nyelvművelő kézikönyv ezt a formát ajánlja.) Maradjunk az egy l-es változatnál!”
  3. ↑ A magyar nyelv nagyszótára – elipszilon
  4. ↑ Nyelv és Tudomány – elipszilon (előfordulások a Nyelv és Tudomány cikkeiben)
  5. ↑ Magyar Nyelvőr – elipszilon, 117.évf./1.sz., 1993, (Timár György: Csevej? Csevely!, 23–25. o.)
  6. ↑ a b c d Grétsy László: Nyelvi játékaink nagykönyve, Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2012, ISBN 9786155219269, (Ej, haj, gyöngyvirág…! – elipszilon/ellipszilon, ej/ejj Archiválva 2020. október 2-i dátummal a Wayback Machine-ben)
  7. ↑ A magyar helyesírás szabályai (12. kiadás), (88.) – ellipszilon
  8. ↑ a b Helyesírás, Osiris kiadó, Budapest, 2006, ISBN 963-389-541-3, 1017. o. (ellipszilon/ejj)
  9. ↑ A magyar nyelv nagyszótára – ellipszilon
  10. ↑ a b c A magyar nyelv értelmező szótára – ly (ellipszilon/ejj/elly)
  11. ↑ a b c Czuczor Gergely: A magyar nyelv szótára – ly Archiválva 2020. július 24-i dátummal a Wayback Machine-ben (ellipszilon/ejj/elly)
  12. ↑ a b c gólyás jé (vagy gólyás ly) (e-nyelv, 2010. XI. 13.)
  13. ↑ A magyar nyelv nagyszótára – ejj
  14. ↑ Sebestyén Árpád: Értsünk szót!, KLTE Magyar Nyelvtudományi Tanszéke, Debrecen, 1994, ISBN 963-471-978-3 (Ipszilonos jé, 25. o., Hajdú-Bihari Napló '86. III. 8.)
  15. ↑ A magyar nyelv értelmező szótára – w
  16. ↑ Kniezsa István: A magyar helyesírás története. 2., javított kiadás. Budapest: Tankönyvkiadó. 1959. = Egyetemi magyar nyelvészeti füzetek,  
  17. ↑ Helyësen – ë-jelölő eszköz. www.morphologic.hu. Budapest: MorphoLogic Kft. (2006) (Hozzáférés: 2018. október 25.) (HTML)
  18. ↑ Vecdet Erkun: Magyarországról és a magyarokról visszaemlékezés. Magyar Tudomány, (2004)

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Magyar_ábécé&oldid=27020744”